Zeneterápia

A zeneterápiáról

Hétköznapi életünk során is gyakran hallgatunk zenét, járunk koncertekre. Ilyenkor érezhetjük a zenehallgatás gyógyító, nyugtató vagy épp energetizáló, vigasztaló vagy örömet kifejező, inspirációt serkentő hatásait.

A zeneterápia során azonban tudatosan alkalmazzuk a zene érzelmeket mozgósító hatását.

A zeneterápia szoros kapcsolatban áll más tudományterületekkel, pl. a pszichológiával, az orvostudománnyal és különböző pszichoterápiás irányzatokkal.

(Azonban a zeneterápiás foglalkozás nem pszichoterápia!)

A zeneterápiának 3 típusa létezik:

Receptív: zenehallgatásból indul ki, a meghallgatott zene által mozgósított érzelmek, élmények és gondolatok megbeszélésével zajlik az önismereti munka.

Aktív: hangot adó eszközökkel, hangszerekkel, illetve saját hangjukkal (pl. dúdolás) kommunikálnak a gyerekek. Nem szükséges hozzá semmilyen zenei előképzettség vagy hangszeres tudás. A zeneterápiának pont az a lényege, hogy intuitív, és olyan hangszereket használunk hozzá, amelyeket bárki könnyedén meg tud szólaltatni, pl.:

dobok, csörgők, xilofon, rumba tök, kalimba, ritmusbot, játék hegedű.

Komplex: a két előbbi módszert egyszerre használjuk, tehát zenehallgatás és aktív zenélés is történik; akár más művészeti ágak, pl. rajzolás, tánc, mese - eszköztárával kiegészítve.

Módszereink:

A legtöbbször a komplex zeneterápia módszerét használjuk. Ennek során relaxációval és vizualizációval egybekötött zenehallgatás, szabad zenei improvizáció - különféle, bárki által könnyen megszólaltatható hangszereken, majd a zene által mozgósított élmények megbeszélése történik.

Hangszer használataink:

A zeneterápiában sokféle egyszerű hangszert használunk, melyeket bárki könnyedén meg tud szólaltatni, zenei előképzettség vagy hangszeres tudás nem szükséges, sem az, hogy "szép" zenét akarjunk játszani. Továbbá a gyerekek a zenét felvételről vagy a pedagógus által előadott zenélést hallgatják.

Pedagógus által használt hangszerek: zongora, furulya, hegedű, gitár, citera.

MIÉRT HASZNOS ÓVODÁNK ZENETERÁPIÁS LEHETŐSÉGE?

A zeneterápia lényege, hogy a gyermekek nonverbális módon, tehát szavak nélkül is képesek megnyilvánulni a hang, a ritmus, a dallam és a dinamika, azaz a zene által. Ezzel a módszerrel az is kifejezhetővé válik, amiket szavakkal nem tudnak. A zene lehetőséget ad a verbálisan nehezen megnyilvánuló gyermekeknek a szavak nélküli megnyilvánulásra, érzelmek kifejezésére, egymással való kapcsolatteremtésre és az "én" megnyilatkoztatására. A hangszerek bárki által könnyen megszólaltathatóak, ez semmilyen előképzettséget nem igényel. A terápián a gyermekek érdeklődését könnyebb felkelteni, jobban motiválható, irányítható a figyelmük. A kicsik átélhetik a sikerélményt, miközben felszabadult, örömteli hangulatban foglalkoznak velük. Ennek segítségével oldódik szorongásuk, így a zeneterápia nagyon hatékony fejlesztési módszer azoknak a gyerekeknek, akik kommunikációs, viselkedési, értelmi vagy pszichés problémákkal küzdenek.

Az értékes és változatos komolyzenei vagy egyes népi kultúrákból vett zenei részletek többszöri meghallgatása lehetőséget nyújt az egyre ismerősebben csengő hangok alatt a teljes átváltozásra. A zene egyes rezdüléseinek belső átélése segít a gyerekeket képzeletük világába repíteni, ahol sokszor megtörtént vagy csupán áhított, feldolgozott vagy feldolgozatlan történéseket megjelenítve azok feszültsége oldódik, vagyis a gyerekek "kijátsszák magukból" a belső feszültséget okozó eseményeket.

A terápia által lehetőség adódik a személyiség komplex fejlesztésére.

Javul a

• kommunikációs készség,
• az együttműködési készség,
• az önkifejezés,
• a koncentrációs képesség,
• a mozgáskoordináció,
• a szociális készségek,
• és a kreativitás.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a komolyzene rezgései szervezetünkben pozitív hatásokat váltanak ki, pozitív folyamatokat indítanak el. A szétszórt figyelmű gyerekek összpontosításra lehetnek képesek, a kevésbé empatikusak nyitottak lehetnek társaikra. Az agresszív megnyilatkozások az elfogadás érzésével enyhülhetnek, a gyerekek általában bátrabban és szélesebb körben merik használni a fantáziájukat

Egyházi óvodánk zeneterápiás foglalkozásai ezáltal jól kiegészítik és támogatják a nevelési, oktatási folyamatokat.

A zene segít a felszínre hozni érzelmeiket, élményeiket, emlékképeiket.

Hogyan épül fel egy zeneterápiás alkalom?

Bevezető beszélgetés 3-5 percben.

Utána 10-15 perces zenehallgatás.

Az átéltek megbeszélése 5-10 percben, itt a foglalkozás során átélt legfontosabb témák feldolgozása történik: pl. testi reakciók, szimbólumok, érzelmek, olyan élmények, melyek a gyerekek számára elfogadhatóak, feldolgozhatóak. A zenehallgatás során megélt érzések, emlékek és testérzetek nagyon fontos lehetőségeket kínálnak az önismereti munkára. Ezeket az élményeket különböző formákban elevenítjük fel. Lerajzoljuk, eltáncoljuk, dramatizáljuk.

Tervezet:

Bevezető játékok, ráhangolódás

Önbizalom - bizalom a társakban

A bizalom és önbizalom megerősítését, fejlesztését kiemelten fontosnak tartjuk az óvodás korban. Az itt következő játékok segítenek abban, hogy a gyermekek megélhessék a másik iránti bizalom, az önbizalom, a mások és önmaguk elfogadásának élményét.

A foglalkozás célja:

az önbizalom, a társak iránti bizalom és az elfogadás élményének átélése.

Eszközök: Egyszerű ritmushangszerek (dobok, csörgők, ritmusfák,triangulum, cintányér, stb.), kendők, hullahopp karikák.

A kezdés rítusa:

Körberakott székekre ülünk, s a kör közepén egy szép kendővel letakarjuk a hangszereket. Majd megfogjuk egymás kezét és lassan elindulunk a hangszerek felé, miközben egyre hangosabban mondjuk:

"Gyertek elő hangszerek, várnak már a gyerekek!"

Majd felemeljük a kendőt és hangszert választunk.

1.

Hangszer beszéltető

Kérjük meg a gyermekeket, hogy válasszanak hangszert, és szavak nélkül a hangszeren játsszák el, hogy milyen

hangulatban vannak. Vidámak, szomorúak, fáradtak, izgatottak, stb. A többiek pedig próbálják meg kitalálni a hallottak alapján, hogy érzi magát egy-egy társuk. A gyerekek szeretik, ha az óvó néni is eljátssza, hogy ő épp most hogyan érzi magát.

2.

Hangfolyosó

A gyerekek párban állnak, folyosót alkotnak. Mindenkinek a kezében hangszer van. Egy bekötött szemű gyermek végigsétál közöttük, s akik előtt elhalad, azok megszólaltatják hangszerüket. Egy szép hangú szélcsengő vagy xilofon, metallofon jelezheti, hogy végigment a pályán és kiért a hangfolyosóból. A bekötött szemű vagy csukott szemű gyermeknek lehet segítője is, aki végig kíséri.

3.

Madármama

A gyerek-fiókák egy-egy karika-fészekben ülnek, kezükben hangszer. Egy gyermek lesz a madár mama, akinek bekötjük a szemét. A fiókák fogják őt hívni (egyszerre csak egy gyermek zenél) kis hangszerük segítségével. Amikor odaért a fiókájához, megsimogatja, majd megy tovább a következő hang irányába. Játszhatjuk szerepcserével is, akkor az állandó váltástól izgalmasabb.

4.

Magocska

A kör közepére helyezünk egy karikát, egy gyermek ül bele (lehet önként jelentkező, de ki is választhatjuk), ő lesz a magocska. Mi kell ahhoz, hogy egy magból valami kifejlődjön? Eső, szél, napsütés. E három dolgot megjeleníthetjük különböző hangszerekkel, de lehet a szél: kendő, az eső kopogós hangszer, a napocska énekszó is. Fontos, hogy minden gyerek kapjon valamilyen feladatot. Az óvó néni kézjelekkel vagy rajzokkal irányítja az "időjárást". Akik a jelüket látják, odamennek a magocskához és eljátsszák a szerepüket (esőt, szelet, napsütést) a kis mag eldöntheti, hogy mikor növekszik, ha megnőtt, megkérdezzük tőle: Mi lett belőled magocska? Örömünkben énekelhetünk is neki. (Magocska lehet valaki, ha épp születésnapja, névnapja van, vagy ha úgy látjuk bánatos, szomorú).